Pigler Anna - mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

BrandM: Mi a szenvedélyed? Mi az ami energiával tölt fel/motivál?
Pigler Anna: Nagyon szeretem a munkámat, hiszek benne, hogy értékes dolgot csinálok, és rengeteget gondolkozom azon, milyen változások, fejlesztések, új információk, képzések segítik elő a tevékenységemet. Ez már vajon szenvedély?:)) Persze a családom sokkal fontosabb a munkámnál, és ha nem is fizikailag, de a szeretet tankom folyamatos töltés alatt áll a három gyerekem és a férjemnek köszönhetően. Ami még energiával tölt fel, az a mozgás a szabadban, és a jó, értékes, mély beszélgetések, találkozások, kapcsolatok. És persze a jó könyvek.

BrandM: Mi kellett ahhoz, hogy meg merd lépni a váltást?
Anna: Amikor a harmadik gyermekem megszületett, és be kellett mennem a munkahelyemre a papírokat intézni, erős szorongás jött rám. A testem is jelzett, hogy ez bizony már nem az én helyem. Kis idővel ezután megláttam egy hirdetést, hogy a Semmelweis Egyetem felvételt hirdet mentálhigiénés szakember és szervezetfejlesztő szakirányra, elsősorban segítő foglalkozásúaknak. Akkor már egy éve jártam pszichodrámára, tudtam, hogy szabad meghallanom saját megérzéseimet és vágyaimat. Az én megérzésem a hirdetés elolvasásakor nagyon hangosan kiabált, valami ilyesmit: "Ez a te helyed! Jó lesz! Menj és csináld!":) Emlékszem a férjem döbbent arcára, amikor megmutattam neki a képzés leírását: "De hát mi ez tulajdonképpen?" "Nem tudom, válaszoltam, de tudom, hogy ezt nekem találták ki!" :) A kétéves képzés egy folyamatos flow állapotot hozott bennem létre: az önismeret, mások visszajelzése és a gyakorlati tudás, amit kaptam, akkora lendületet adott, hogy sikerült harmadmagammal létrehozni egy mentálhigiénés szolgálatot, amely ma már egyházi fenntartású lett, és már három budapesti és egy vidéki helyszínen működik; valamint egy saját, független mentálhigiénés műhelyt, az Élettükröt, ahol karrier-magánélet témában nyújtunk segítséget a munkatársammal.

BrandM: Mik voltak a legjelentősebb lépések, hogy ma itt tartasz?
Anna: Három dolog kellett ahhoz, hogy a váltást meg merjem lépni:
-megszűnt az iskola, ahol tanítottam, és ez jelzés értékű volt, hogy vágjak bele egy teljesen új dologba;
-az önismeret, ami felébresztett addigi Csipkerózsika álmomból, és felismertette és kimondatta velem, mit is szeretnék valójában;
-és a férjem, aki mindenben támogatott, még akkor is, ha egyes döntéseimet irracionálisnak tartotta.

BrandM: Mik voltak a legnagyobb tanulnivalók eddigi életed során?
Anna: Mindig is szerettem másoknak segíteni, gyakorlatilag az egész világot meg akartam menteni. A legnagyobb tanulnivalóm ezzel kapcsolatban az volt, hogy egyrészt csak annak tudok segíteni, aki maga is - kimondva, kimondatlanul - szeretne változást; a másik, hogy mindenkinek a saját "életterében" kell meghoznia döntéseket vagy megtennie lépéseket. Hiába gondolom, hogy neki az a megoldása, amit én gondolok, nem biztos, hogy számára is az a megoldás a jó, megléphető, vállalható. Ez részemről egy jó értelemben vett alázat, és tisztelet a másik ember legbenső mivolta iránt.

BrandM: Mit jelent számodra a siker?
Anna: A sikert inkább örömben mérem. Munkám során, ha sikerül valakit elindítani a saját útján, látni a felismerésekkel járó örömét. Magánéletemben apró dolgok: ha gyerekeimet kiegyensúlyozottnak látom, ha a férjemmel együtt tudunk tölteni kettesben időt, amikor azt érzem, hogy jelen tudok lenni, és nem viszi el a figyelmemet más dolog.

BrandM: Mit nem vagy hajlandó tovább elviselni az életedben?
Anna: Hogy olyan dolog szolgálatába állítsam a tudásomat vagy szakértelmemet, amellyel nem tudok azonosulni, vagy nem teremt értéket.

BrandM: Mit nyertél a váltással?
Anna: Bátorságot, hogy tudok változtatni és továbblépni, ha itt az ideje; szabadságot - időbeosztásban, szervezésben, és ez egyfajta belső szabadságot is hozott; felelősséget, amely nem nyomasztó, mert a saját értékrendemet képviselhetem benne; örömöt, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, tudok, és még értékes is.

BrandM:Mi a kedvenc idézeted/könyved/sztorid?
Anna: Mindig az a kedvenc könyvem, amely legutoljára tett rám nagy hatást: most éppen Ludmilla Ulickaja: Daniel Stein, tolmács című műve, és Dragomán György: Máglya című regénye. Mindkettő gyönyörűen és finoman ábrázolja az élet kettősségét, a végességet és a reményt, a fájdalmat és a szépséget.

BrandM: Köszönöm Anna.

Pigler Anna mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, pszichodráma asszisztens, Élettükör Mentálhigiénés Műhely

www. elettukor.hu