Szánti Dominika - hálablogger, tréner partner @ SkillToGo

2019.03.19

BrandM: Mi volt a váltásod oka?
Szánti Dominika: Belváros, 5 csillagos szálloda, fény, pompa, fantasztikus munkakörnyezet, szeretett munkatársak. Egy ilyen munkahely értékesítői, rendezvényszervezői pozíciójából kilépni nem egy könnyű döntés. Főleg, ha már 7 éve dolgozol ott, kiváló csapatod van, jól keresel és szuper környezetben végezheted a munkád. Úgy szoktam mondani, hogy 80 % amellett szólt, hogy ne adjam ezt fel és csak maradék 20%-nyi érv bíztatott arra, hogy lépjek. Mégis ez a 20% döntött. Éreztem, hogy nem ez a hivatásom. Persze megvolt a biztos állásom, azonban az akkori munkámmal kapcsolatos teendőket nem élveztem, hamar elfáradtam bennük. Nem voltam kreatív, sokszor csak a problémát láttam a megoldandó feladatokban és végtelenül bosszantottak a vendégek "hülyeségei". Egyre többet hibáztam, amiből tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Ez nem én vagyok. A vendéglátás pedig pont nem az a szakma, amit szív nélkül jól lehet csinálni.


BrandM: Most mit csinálsz? Hogy találtál rá? 
Dominika: A szállodai munkám során alkalmam nyílt tréningeket tartani, ez volt az első találkozásom ezzel a szakmával. Rögtön tudtam, hogy ezzel lesz még dolgom. 2016-ban, a váltásom évében már foglalkoztam a hála egészségre gyakorolt hatásával, elindult a blogom is (halagondolkodas.blog.hu), úgyhogy nem volt mindegy, hogy épp melyik tréner céghez szeretnék kerülni. Konkrétan egyetlen egy cég neve volt a fejemben. A SkillToGo tréner csapatával a pozitív pszichológia két évtizedes kutatási eredményeinek, tapasztalatainak üzleti alkalmazásával foglalkozunk. Arra specializálódtunk, hogy gazdag eszköztárat kínáljunk a vezetőknek annak érdekében, hogy meg tudják teremteni azt a munkahelyi kultúrát, amelyben a jól-lét, az önértéktudat, a fontosság érzése kialakul.

BrandM: Mit kockáztattál azért, hogy azt csinálhasd, amit szeretsz?
Dominika:
Az egzisztenciális biztonságomat. Mind karrier szempontból, mind anyagilag.

BrandM: Mik a tanulnivalói ennek az időszaknak? 
Dominika: Az első, amit megtanultam, hogy vannak dolgok az életben, amiért többet kell tenni. Életem eddigi kihívásait viszonylag könnyen teljesítettem, elsőre levizsgáztam autóvezetésből, a főiskolára könnyen bekerültem, menetrendszerűen lediplomáztam. A Kempinski szállodába is úgy kerültem, hogy csak néhány, számomra szimpatikus szállodába adtam be az önéletrajzom, hátha keresnek munkaerőt. Másnap hívtak, hogy menjek interjúra, egy-két hét múlva pedig már a belépő papírokat intéztük. Meg voltam róla győződve, hogy ez is könnyű menet lesz. Nem volt az. Közben kifogytak az anyagi tartalékaim, ettől egyre többször kerültem gödörbe lelkileg is.

BrandM: Mit nyertél a váltással?
Dominika: Amellett, hogy gödörben lenni soha nem jó, utólag ránézni az összes ilyen problémára mindig egészen más. Egyrészt folyamatosan erősödöm mentálisan, minél több akadály kerül mögém, annál jobban tudom, hogy a következőt is le fogom győzni. Másrészt a családom és barátaim rengeteget segítettek. Megtanultam, hogy nem vagyok egyedül és igenis merni kell gyengének lenni, segítséget kérni. Ez egyébként szorosabbra fűzte a kapcsolatom sok mindenkivel.

BrandM: Mit volt neked a legnehezebb megugrani? Ki/mi segített benne?
Dominika: Két dolgot tudok említeni: A legnehezebb talán az volt, hogy a kényelmes élemből kilépjek és ezért az álomért átmenetileg le kellett mondjak olyan dolgokról, amit korábban megengedhettem magamnak.

A másik pedig a türelem. Megtanulni egy teljesen új szakmát és felépíteni egy biztonságot nyújtó ügyfélkört nem ment egyik napról a másikra.

A haladásomat a saját magam egyre nagyobb ismerete segíti. Egyre gyorsabban rájövök, miért érzem rosszul magam, hogyan tudnám magam ebből kiszedni. Persze van, hogy nem látom a fától az erdőt, akkor többnyire barátaimhoz fordulok, de van, hogy egy szakember kell ahhoz, hogy feltegye a megfelelő, "megvilágosító" kérdéseket.

BrandM: Mitől lett más az életed?
Dominika: Egyrészt szabadabb vagyok, úgy szervezem az időmet, ahogy szeretném. Ez jó érzéssel tölt el. Másrészt szerintem fényévekkel jobb verzió vagyok a korábbi önmagamnál. Közel 4 éve foglalkozom trénerkedéssel, de még a legtöbbször megtartott program is tud minden alkalommal új információt adni, miközben tanítom. Egyre csak gazdagabb leszek, egyre mélyül el bennem a tudás és lesz a sejtjeim része. Ez jótékonyan hat a magánéletemre, kapcsolataimra. Asszertívebben kommunikálok, jobban figyelek magamra és embertársaimra, könnyebben ura tudok lenni negatív gondolataimnak.

BrandM: Miből tudod, hogy ez most jó neked?
Dominika:
Tudom. Érzem. Például onnan, hogy amikor felkészülök egy programra, teljesen beszippant a munka. Órákat tudok azzal tölteni, hogy a megfelelő kezdőkép legyen a flipharton, szépen meg legyen írva, rajzolva, szerkesztve az adott feladat. Ki tudom és akarom is élni a kreativitásomat minden felkészülésben.

BrandM: Mi az, ami a mindennapokban inspirál? Mi az, ami fontos neked?
Dominika: Az a mondat, amit gyakran hallok a programjaink végén: "Még soha nem voltam ilyen jó tréningen. Élmény volt!" A munkánkban az a nagyon csodálatos, hogy az emberre, mint magánemberre is tudunk hatni. Persze cégek bíznak meg minket az adott programmal, így legfontosabb számunkra, hogy az általuk kitűzött cél teljesüljön, a megbízó elégedett legyen. De annyira fantasztikus a pozitív pszichológia módszertana, hogy nem tud nem pozitívan hatni ránk más téren is. Végtére is a cégek, szervezetek munkatársai ugyanazok az emberek, akik utána hazamennek a családjukhoz, így nem csak a pozitív munkahelyi kultúra kialakításában segítünk programjainkkal, hanem egy kicsit abban is szerepünk lehet, hogy az emberek élete összességében váljon jobbá.

BrandM: Miért vagy hálás?
Dominika: Hogy értéket teremthetek. A támogató légkör, a SkillToGo csapat tagjaival folytatott műhelymunka és konstruktív visszajelzések pedig a töretlen fejlődésemet segítik elő. Hálás vagyok, hogy hivatásomat tekintve itt igazán otthon érezhetem magam. És hálás vagyok a barátaimnak, családomnak, hogy támogattak a váltásban.

BrandM: Mit üzennél azoknak, akik még a vállalkozóvá válás/karrierváltás küszöbén állnak?
Dominika: Nem szeretek olyan intelmeket mondani, hogy "készülj föl, mert küzdeni kell". Azért nem, mert, ha azzal kezdtek majd el foglalkozni, ami igazán a tiétek és szívből jön, akkor ezt nem küzdelemnek fogjátok megélni. Inkább praktikus tanácsokat adnék:

  • Ha váltás előtt álltok:

Járjátok jól körbe a dolgokat, lehetőségeiteket, amire lehet, előre készüljetek fel! És tegyetek félre! Ha tehetném, egy dolgot csinálnék máshogy a múltban, mégpedig több pénzt tennék félre a váltásra. Egy csomó akadályt ki tudtam volna vele kerülni.

  • Ha már benne vagytok a folyamatban:
  • Amikor esetleg gödörben érzitek magatokat, mindig emlékeztessétek magatokat, hogy ez átmeneti és el fog múlni. Adott esetben listázzatok egy-két olyan eseményt a múltatokból, amikor sikeresen megugrottatok egy akadályt, hogy akkor milyen tulajdonságok, készségek segítettek. Ezek bennetek vannak, úgyhogy emlékeztessétek magatokat, hogy innen is ki fogtok tudni mászni.
  • Ha még nem megy jól a szekér és a szülők, barátok olyan kérdésekkel bombáznak, hogy "Miért nem mész vissza a régi helyedre?" vagy "Biztosan jó ez neked?", akkor kérjétek meg őket, hogy inkább támogassanak, bíztassanak, minthogy erősítsék az amúgy is bennetek lévő kételyeket.
  • Merjetek segítséget kérni!
  • Csípjétek magatokat nyakon, ha türelmetlenek vagytok magatokkal!
  • Merjetek kísérletezni, változtatni, minden utat megnézni, kipróbálni, hogy a lehető legjobban ki tudjatok teljesedni. Ezzel a kontroll érzése is a kezetekben marad, ami adott esetben át is fog lendíteni a kihívásokon.

Szánti Dominika
https://halagondolkodas.blog.hu
https://www.facebook.com/halagondolkodas/
stilltogo.hu

2019 brandM
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!