Szánti Dominika - hálablogger, tréner partner @ SkillToGo
BrandM: Mi volt a
váltásod oka?
Szánti Dominika: Belváros, 5 csillagos szálloda, fény, pompa, fantasztikus
munkakörnyezet, szeretett munkatársak. Egy ilyen munkahely értékesítői,
rendezvényszervezői pozíciójából kilépni nem egy könnyű döntés. Főleg, ha már 7
éve dolgozol ott, kiváló csapatod van, jól keresel és szuper környezetben
végezheted a munkád. Úgy szoktam mondani, hogy 80 % amellett szólt, hogy ne
adjam ezt fel és csak maradék 20%-nyi érv bíztatott arra, hogy lépjek. Mégis ez
a 20% döntött. Éreztem, hogy nem ez a hivatásom. Persze megvolt a biztos
állásom, azonban az akkori munkámmal kapcsolatos teendőket nem élveztem, hamar
elfáradtam bennük. Nem voltam kreatív, sokszor csak a problémát láttam a
megoldandó feladatokban és végtelenül bosszantottak a vendégek "hülyeségei".
Egyre többet hibáztam, amiből tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Ez nem én
vagyok. A vendéglátás pedig pont nem az a szakma, amit szív nélkül jól lehet
csinálni.
BrandM: Most mit csinálsz? Hogy találtál rá?
Dominika: A szállodai munkám során alkalmam nyílt tréningeket tartani, ez volt
az első találkozásom ezzel a szakmával. Rögtön tudtam, hogy ezzel lesz még
dolgom. 2016-ban, a váltásom évében már foglalkoztam a hála egészségre
gyakorolt hatásával, elindult a blogom
is (halagondolkodas.blog.hu), úgyhogy nem volt mindegy, hogy épp
melyik tréner céghez szeretnék kerülni. Konkrétan egyetlen egy cég neve volt a
fejemben. A SkillToGo tréner csapatával
a pozitív pszichológia két évtizedes kutatási eredményeinek, tapasztalatainak
üzleti alkalmazásával foglalkozunk. Arra specializálódtunk, hogy gazdag
eszköztárat kínáljunk a vezetőknek annak érdekében, hogy meg tudják teremteni
azt a munkahelyi kultúrát, amelyben a jól-lét, az önértéktudat, a fontosság
érzése kialakul.
BrandM: Mit
kockáztattál azért, hogy azt csinálhasd, amit szeretsz?
Dominika:Az egzisztenciális biztonságomat. Mind karrier szempontból, mind
anyagilag.
BrandM: Mik a
tanulnivalói ennek az időszaknak?
Dominika: Az első, amit megtanultam, hogy vannak dolgok az életben, amiért
többet kell tenni. Életem eddigi kihívásait viszonylag könnyen teljesítettem,
elsőre levizsgáztam autóvezetésből, a főiskolára könnyen bekerültem,
menetrendszerűen lediplomáztam. A Kempinski szállodába is úgy kerültem, hogy
csak néhány, számomra szimpatikus szállodába adtam be az önéletrajzom, hátha
keresnek munkaerőt. Másnap hívtak, hogy menjek interjúra, egy-két hét múlva
pedig már a belépő papírokat intéztük. Meg voltam róla győződve, hogy ez is
könnyű menet lesz. Nem volt az. Közben kifogytak az anyagi tartalékaim, ettől egyre
többször kerültem gödörbe lelkileg is.
BrandM: Mit nyertél a váltással?
Dominika: Amellett, hogy gödörben lenni soha nem jó, utólag ránézni az
összes ilyen problémára mindig egészen más. Egyrészt folyamatosan erősödöm
mentálisan, minél több akadály kerül
mögém, annál jobban tudom, hogy a következőt is le fogom győzni. Másrészt a
családom és barátaim rengeteget segítettek. Megtanultam, hogy nem vagyok egyedül és igenis merni kell
gyengének lenni, segítséget kérni. Ez egyébként szorosabbra fűzte a kapcsolatom
sok mindenkivel.
BrandM: Mit volt neked a legnehezebb megugrani? Ki/mi segített benne?
Dominika: Két dolgot tudok említeni: A
legnehezebb talán az volt, hogy a kényelmes élemből kilépjek és ezért az
álomért átmenetileg le kellett mondjak olyan dolgokról, amit korábban
megengedhettem magamnak.
A másik pedig a türelem. Megtanulni egy teljesen új szakmát és felépíteni egy biztonságot nyújtó ügyfélkört nem ment egyik napról a másikra.
A haladásomat a saját magam egyre nagyobb ismerete segíti. Egyre gyorsabban rájövök, miért érzem rosszul magam, hogyan tudnám magam ebből kiszedni. Persze van, hogy nem látom a fától az erdőt, akkor többnyire barátaimhoz fordulok, de van, hogy egy szakember kell ahhoz, hogy feltegye a megfelelő, "megvilágosító" kérdéseket.
BrandM: Mitől lett más az életed?
Dominika: Egyrészt szabadabb vagyok, úgy szervezem az időmet, ahogy szeretném.
Ez jó érzéssel tölt el. Másrészt szerintem fényévekkel jobb verzió vagyok a
korábbi önmagamnál. Közel 4 éve foglalkozom trénerkedéssel, de még a
legtöbbször megtartott program is tud minden alkalommal új információt adni,
miközben tanítom. Egyre csak gazdagabb leszek, egyre mélyül el bennem a tudás
és lesz a sejtjeim része. Ez jótékonyan hat a magánéletemre, kapcsolataimra. Asszertívebben
kommunikálok, jobban figyelek magamra és embertársaimra, könnyebben ura tudok
lenni negatív gondolataimnak.
BrandM: Miből tudod, hogy ez most jó neked?
Dominika: Tudom. Érzem. Például onnan, hogy amikor felkészülök egy programra,
teljesen beszippant a munka. Órákat tudok azzal tölteni, hogy a megfelelő
kezdőkép legyen a flipharton, szépen meg legyen írva, rajzolva, szerkesztve az
adott feladat. Ki tudom és akarom is élni a kreativitásomat minden
felkészülésben.
BrandM: Mi az, ami a mindennapokban inspirál? Mi az, ami fontos neked?
Dominika: Az a mondat, amit gyakran hallok a programjaink végén: "Még soha
nem voltam ilyen jó tréningen. Élmény volt!" A munkánkban az a nagyon
csodálatos, hogy az emberre, mint magánemberre is tudunk hatni. Persze cégek
bíznak meg minket az adott programmal, így legfontosabb számunkra, hogy az
általuk kitűzött cél teljesüljön, a megbízó elégedett legyen. De annyira fantasztikus a pozitív pszichológia
módszertana, hogy nem tud nem pozitívan hatni ránk más téren is. Végtére is a
cégek, szervezetek munkatársai ugyanazok az emberek, akik utána hazamennek a
családjukhoz, így nem csak a pozitív munkahelyi kultúra kialakításában segítünk
programjainkkal, hanem egy kicsit abban is szerepünk lehet, hogy az emberek
élete összességében váljon jobbá.
BrandM: Miért vagy hálás?
Dominika: Hogy értéket teremthetek.
A támogató légkör, a SkillToGo csapat tagjaival folytatott műhelymunka és
konstruktív visszajelzések pedig a töretlen fejlődésemet segítik
elő. Hálás vagyok, hogy hivatásomat tekintve itt igazán otthon érezhetem
magam. És hálás vagyok a barátaimnak, családomnak, hogy támogattak a váltásban.
BrandM: Mit üzennél azoknak, akik még a vállalkozóvá válás/karrierváltás küszöbén állnak?
Dominika: Nem szeretek olyan intelmeket mondani, hogy "készülj föl,
mert küzdeni kell". Azért nem, mert, ha azzal kezdtek majd el foglalkozni, ami
igazán a tiétek és szívből jön, akkor ezt nem küzdelemnek fogjátok megélni. Inkább
praktikus tanácsokat adnék:
- Ha váltás előtt álltok:
Járjátok jól körbe a dolgokat, lehetőségeiteket, amire lehet, előre készüljetek fel! És tegyetek félre! Ha tehetném, egy dolgot csinálnék máshogy a múltban, mégpedig több pénzt tennék félre a váltásra. Egy csomó akadályt ki tudtam volna vele kerülni.
- Ha már benne vagytok a folyamatban:
- Amikor esetleg gödörben érzitek magatokat, mindig emlékeztessétek magatokat, hogy ez átmeneti és el fog múlni. Adott esetben listázzatok egy-két olyan eseményt a múltatokból, amikor sikeresen megugrottatok egy akadályt, hogy akkor milyen tulajdonságok, készségek segítettek. Ezek bennetek vannak, úgyhogy emlékeztessétek magatokat, hogy innen is ki fogtok tudni mászni.
- Ha még nem megy jól a szekér és a szülők, barátok olyan kérdésekkel bombáznak, hogy "Miért nem mész vissza a régi helyedre?" vagy "Biztosan jó ez neked?", akkor kérjétek meg őket, hogy inkább támogassanak, bíztassanak, minthogy erősítsék az amúgy is bennetek lévő kételyeket.
- Merjetek segítséget kérni!
- Csípjétek magatokat nyakon, ha türelmetlenek vagytok magatokkal!
- Merjetek kísérletezni, változtatni, minden utat megnézni, kipróbálni, hogy a lehető legjobban ki tudjatok teljesedni. Ezzel a kontroll érzése is a kezetekben marad, ami adott esetben át is fog lendíteni a kihívásokon.
Szánti Dominika
https://halagondolkodas.blog.hu
https://www.facebook.com/halagondolkodas/
stilltogo.hu