Neisz Laura, a lámpaláz-szelídítő

2018.02.04

BrandM: Mi a szenvedélyed? Mi az ami motivál?
Neisz Laura: Mások szemét örömtől csillogóan látni, és ennek a csillogásnak okozója lenni. Meg még egy csomó minden. 😊 Szenvedélyes, alázatos emberektől tanulni, fejlődni, táncolni, énekelni, mozogni, együtt kacagni, csendben lenni, természetbe menni, csillagokat nézni, jót főzni, rendet rakni, végre kivasalni mindent, csodálni a kivilágított fővárost, tudást megosztani, hálámat kifejezni, új dolgokat kipróbálni, egymás sikerének szívből örülni...

BrandM: Mit jelent számodra a siker?
NL:
Ha nagyban nézem: akkor a siker számomra azt jelenti, hogy olyan életet élek, amilyet akarok, és a számomra fontos értékek maradéktalanul jelen vannak.
Ha "kicsiben" nézem, akkor minden siker, ami közelebb visz a céljaimhoz, vagy a számomra fontos elvek érvényesülnek. Például abból (is) sportot űzök, hogy akivel bármilyen interakcióba kerülök, az utána érezze magát jobban, mint előtte. Ez is siker, ha megvalósul. Még ha ez a morcos pénztároskisasszony is a boltban... Ha látom, hogy kinyílik, mosolyog, az valószínűleg a következő vevőnek is jó... Ezeket a nagypapámtól láttam. Neki is mindig volt egy kedves szava mindenkihez, akinek szüksége volt rá. "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Máté :12)
De az is siker, hogy ha valami nem (úgy) jön össze, és hamar le tudom vonni a tanulságot, és nem követem el ugyanazt a hibát. Ez is siker.

BrandM: Mi(k) volt(ak) a legjelentősebb lépés(ek), hogy ma itt tartasz?
NL:
A tanulmányaim és a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Az NLP Akadémián minden fellelhető képzést elvégeztem. Már az elejétől hatalmas változásokat érzékeltem saját magamon, s ezt másoknak is meg akartam mutatni. Agyba-főbe gyakoroltam mindenkin, majd elkezdtek jönni a visszajelzések, és megérkeztek a "bartánőm barátnőjének a barátnője mondta, hogy te tudnál segíteni..." típusú megkeresések. Lassan én is elkezdtem elhinni, hogy van keresnivalóm e témában. Közben önkénteskedtem is a Hősök Tere Kezdeményezésben és a vízilabda EB-n - ezekből is rengeteg olyan kapcsolat és tudás, lehetőség adódott, amelyek tényleg mesébe illően lendítettek egyik pontról a másikra. Utólag könnyű ezeket összekötni.

BrandM: Mi indította el a változtatást/váltást az életedben?
NL:
Ez nem lesz drámai válasz...
Egy olyan kérdés, amelyre minden épeszű nő IGEN-t mond... 😊 A vízilabda EB csapatkísérő interjún tették fel a kérdést: "A férfi, vagy a női csapattal szeretnél lenni?" ... Hát egyértelmű, már csak az esztétikai élmény miatt is... Jóhogy a pasikkal. Valahogy mégis az jött ki a számon, hogy "mindegy". Nem is értettem saját magamat. De hát Isten útjai kifürkészhetetlenek... A spanyol lányok kísérője lettem, és ahogy megismertem őket, az eredményeiket, kiderült, hogy az edzőjük vezetői kommunikációját érdemes alaposabban megvizsgálni. Ez lett az NLP mesteri vizsgamunkám témája (csúcsteljesítményre ösztönző vezetői kommunikáció). Amikor kimentem Madridba, hogy interjút készítsek vele, épp felkérték egy beszédre. Segítettem a felkészülést - a témaválasztástól a készre csiszolásig - pedig azelőtt soha ilyesmit nem csináltam, csak úgy józan paraszti ésszel, az NLP-s tudással és a játékos, kreatív énem által vezérelve. Annyira izgalmasnak találtam ezt a kreatív bábáskodást, hogy úgy jöttem haza: nem tudom, van-e ilyen, hogy beszédcoach, de én az akarok lenni. Ezek után találtam rá a Toastmasters nevű szervezetre, amely a világ legnagyobb, önkéntes alapon működő nyilvános beszéd és vezetőfejlesztő közössége. Belevetettem magam, rengeteget tanultam itt is. Aztán kezdett összeállni a kép, hogy a lélekgubancolós tudásom és az előadástechnikai tudásom elég jól kiegészíti egymást a lámpaláz megszelídítésében. Az első tréninget a Toastmasters tagok felől jövő igény hívta életre.

BrandM: Ki vagy mi segített ebben?
NL:
Az NLP Akadémián Stenger Györgyitől tanultam rengeteget, a lámpaláz-szelídítő műhely ötletgazdája Csík Peti, a SzóDa Toastmaster klub alapítója. Sokat dobott az Előadok, tehát vagyok című könyv megjelenése. Németh Zoli kért fel, hogy írjak a lámpalázról egy fejezetet.

BrandM: Mik voltak a legnagyobb tanulnivalók eddigi életed során?
NL:
Határok meghúzása, keretek és tervezés.

BrandM: Mit nem vagy hajlandó tovább elviselni az életedben?
NL:
A nyavajgást.

BrandM: Mit nyertél a változtatással/váltással?
NL:
ÉLETet, amit imádok élni. Kiteljesedést.

BrandM: Mi a kedvenc idézeted/könyved/storid?
NL:
Ez a kalotaszegi csujogatást ragasztottam a bejárati ajtómra - mielőtt kilépek, mindig látom:

"Én Istenem vigyél oda, hová a szívem gondolja."

BrandM: Mit üzensz a világnak?
NL:Ha már azt hiszed, hogy túl öreg vagy váltani, és már totál kész vagy attól, hogy még mindig nem találtad meg, mi a szenvedélyed, és különben is mi az, ami végre annyira tud érdekelni, hogy tényleg kimagasló legyél benne, és totál elcsüggedtél... Jelentem, az ultrafutó edzőmtől hallott gondolat ide is helyénvaló. "Ha nem tudsz repülni, fuss, ha nem tudsz futni, gyalogolj, ha nem tudsz gyalogolni, akkor mássz, de akármit is csinálsz, menj előre." (Rákerestem, Martin Luther King.)

BrandM: Köszönöm Laura!